Boros András (1936-?) vájár brigádvezető emlékezetére

Készült: 2026.04.02 11:05

 A mai alkalommal egy olyan metró építő szakember nevét helyezzük el a „Kiváló Metrósok Emlékére” emléktáblán, aki saját területén példamutató munkájával meghatározó szerepet vállalt Budapest metró hálózatának kiépítésében: Boros András vájár brigádvezető.

1960-tól kezdve dolgozott vájárként a Közlekedés- és Metróépítő Vállalatnál (KÉV-Metró). Ez abban az időszakban történt, amikor a főváros mélyépítési és metró építési munkái a korábbi leállás után megkezdődtek és a legnagyobb ütemben zajlottak.

A Kelet-Nyugati (2) metró építésében 1963-ban a Baross téri állomás, 1966-ban az Astoria, a Kossuth téri, 1968-ban a Deák tér és a Kossuth tér közötti, 1970-ben a Moszkva téri és a Déli pályaudvar állomásainak, alagútjainak, aluljáróinak építési munkáiban vett részt. Az Észak-Déli (3) metróvonalon 1973-ban a Deák téri indító pajzskamrát, valamint a Deák tér és az Élmunkás tér közötti vonalalagutak építésén dolgozott. Ezek mind műszaki mind városszerkezeti szempontból kiemelt jelentőségű csomópontok és szakaszok voltak.

Az építés nehéz körülményei közismertek a szakmában, néhányuk: magas talajvízszint, inhomogén kőzetviszonyok, sűrű felszíni beépítettség és korlátozott technológiai háttér.

A munkákat nagyrészt sűrített levegős munkatérben, keszonban, félhomályban, párás vagy poros levegőben, helyenként sárban, több műszakban, sokszor nehéz kéziszerszámokkal végezték. A metróépítésnél a technológiai fegyelem nem csupán minőségi kérdés volt, hanem közvetlen biztonsági tényező is.

Egy ilyen munkakörben a vezető felelőssége többszintű: felel a teljesítményért, határidőért, a szerkezet minőségért és felel az emberekért, akiket vezet. Napi feladata volt   brigádvezetőként a műszakban munkatársai munkájának szervezése, technológiai előírások betartatása, a munka- biztonsági előírások betartása, betartatása. A meghatározott építési sebesség mellett a szelvényben a tervezett fejtési és a szerkezeti méreteinek megvalósítása, az ideiglenes biztosítás, és a végleges szerkezetek szakszerű kialakítása.

Boros András közösségformáló volt, az általa vezetett vájár brigád több alkalommal nyerte el a vállalat kiváló brigádja címet. Kiemelkedő szakmai teljesítményéért 1978-ban megosztott Állami díj elismerésben részesült. Boros András munkájának Állami díjjal való elismerése tehát egyben a többezres metrót építő szakemberek közösségének is szólt. 

A metróépítés sajátossága, hogy a legnagyobb teljesítmények láthatatlanok maradnak, az alagút elkészül, az üregek elkészülnek, ezekbe beépül a szerkezet és eltűnik a burkolat mögött. A napi üzem pedig természetessé válik. A szakmai közösség pedig tudja, hogy a forgalom és az üzembiztonság alapja a kivitelezés jó minősége.

Boros András munkája ennek a minőségnek volt része, hozzájárult ahhoz a műszaki örökséghez, amelyre a budapesti metró üzem ma is épül. Az emléktáblán szereplő neve nemcsak személyes tiszteletadás, hanem egy szakmai generáció elismerése is, amelynek tagjai a föld alatt nagy szakmai tudással, szorgalommal és személyesen helytállással alapozták meg a város kötöttpályás közlekedésének jövőjét.

Tisztelettel emlékezünk Boros András néhai brigádvezetőre, nevét a Kiváló metróépítők  emlékére   emléktáblán  őrizzük tovább.