Huszics Péter (1940-2010)

Készült: 2026.04.02 11:02

Huszics Péter története 1940-ben kezdődött, a Somogy megyei Berzencze csendes falujában. Innen indult el, hogy hosszú élete során olyan nyomot hagyjon maga után, amelyet ma is – és még sokáig – büszkén őriz a szakma.

Érettségi után, 1959-ben a MÁV-nál kezdte pályafutását, gépkezelőként. A vasút szeretete, a gépek iránti tisztelete és alázata már ekkor megmutatkozott. 1968-ban azonban új fejezet nyílt előtte: csatlakozott a Metró Igazgatósághoz, és részt vett az ország első, mindössze 30 főt számláló motorkocsivezetői tanfolyamán. A képzés végén sikeres vizsgát tett – ezzel kezdetét vette egy több évtizedes, példamutató szakmai életút.

Ott volt, amikor Budapestre megérkezett az első EV típusú metrószerelvény. A próbafutásokon nem csupán jelen volt, hanem aktívan részt is vett a munkában. A Kelet–Nyugati metróvonal 1970-es megnyitásakor pedig már a legelső, nagy elismertségnek örvendő motorkocsivezetői gárda tagjaként állt szolgálatba.

Szakmai tudását, felkészültségét elismerve 1972-ben instruktorrá nevezték ki. Újabb vizsgákat tett, új típusokat sajátított el, és folyamatosan bővítette szakmai tudását. Az Észak–Déli vonal alapjainak lerakásában már aktív részvevőként működött közre; az 1976-os indulásig nemcsak az elméleti, hanem a gyakorlati tapasztalatok átadásában is kulcsszerepet játszott. Instruktori és később főinstruktori feladatai mellett mindvégig aktív járművezető maradt – sosem távolodott el attól a munkától, amelyet a leginkább szeretett.

Vasútszakmai oktatóként Péter nemcsak tanított, hanem nevelt is. Tanteremben és vonalon egyaránt oktatta a vezetéstechnika, a hibaelhárítás minden apró részletét. Motorkocsivezetők és segédvezetők százai köszönhetik neki tudásukat, szakmai igényességüket és a munkájuk iránti alázatot.

Ott volt a 300-as szerelvények érkezésénél, Csapon, az átvevő csapat tagjaként. Újabb és újabb típusokra vizsgázott le, köztük a magyar gyártmányú, egyetlen példányban készült Ganz G2 szerelvényre is, amelyre mindössze negyvenen szereztek jogosítványt. Péter itt is az elsők között volt.

Egyéniség, példakép volt, aki pályatársai tiszteletét nemcsak szakmai tudásával vívta ki. Egyenes, szókimondó, következetes jelleme mindenki számára ismert volt. Nem kertelt, nem szépített: amit gondolt, azt kimondta – és éppen ezért becsülték. Mindenkit név szerint ismert, és őt is mindenki ismerte. Tekintélye megkérdőjelezhetetlen volt, jelenléte biztos pontként szolgált mindenkinek, aki vele dolgozott.

Olyan emberre emlékszünk, akinek neve egybeforrt a budapesti metró hajnalával, és aki évtizedeken át szolgálta a főváros közlekedését rendíthetetlen hivatástudattal.